Hippoterápia
története |
Gyógylovagoltatás
területei |
Terápiás lovaglás a
gyakorlatban |
|||
Terápiás lovaglás és
a betegségek |
Terápiás lovaglás
hatása |
Linkek |
|||
email: ildikogal@inbox.com |
|
|
|
|
A hippoterápia “története”
A ló már több ezer
éve hűségesen szolgál bennünket. Háborúban és békében egyaránt fontos szerepet
töltöttek be: szekereket, ágyúkat húztak, részt vettek a földek
megmunkálásában, segítettek a távolságok legyőzésében. Az utóbbi 500 évben ezek
a szép és erőteljes állatok egyre nagyobb szerephez jutottak a gyógyítás
területén, mely egyre nagyobb figyelmet követelt meg magának.
A “hippo”
görög eredetű szó: jelentése ló. A hippoterápia egy olyan kezelési módot
jelent, melyben a ló egy “élő gyógyászati segédeszköz”. Az eljárás során a
lovaglás pszichológiai és fiziológiai tulajdonságait hasznosítják.
A kezdetek…
A terápiás
lovagoltatás, mint kezelési mód kialakulásának pontos idejét nem tudjuk
meghatározni, de a feljegyzések szerint már az ókori görögök is alkalmazták ezt
a gyógymódot fogyatékosságokkal rendelkező személyek rehabilitálására. A ló
azokban az időkben a szállítás, illetve a közlekedés legfőbb eszközeként
szerepelt az emberek gondolatvilágában, de már felmerült annak a lehetősége is,
hogy a lovat, mint “gyógyászati segédeszközt” a fogyatékosok egészségének és
közérzetének javítása érdekében is használják.
A
századforduló idejében Angliában felismerték, hogy a fogyatékosok lovagoltatása
a terápiás kezelések igen eredményes és jótékony hatású formája. Ezt követően
az Oxfordi Kórház felajánlotta a lovasterápiás kezelések lehetőségét mindazon
katonák számára, akik az I. Világháború ideje alatt megsebesültek. Az 1950-es
évekre a brit fizikoterapeuták a lovaglás minden egyes “területét” átvizsgálták
annak érdekében, hogy lehetőséget tudjanak biztosítani a különböző
fogyatékossággal rendelkező betegek részére a terápiás kezelési módok
igénybevételére. A Brit Lovasterápiás Szövetség (RDA) 1969-ben alakult meg a
királyi család támogatásával.
A washingtoni
Szent Elizabeth Kórházban már 1919-ben tervszerűen vontak be állatokat a
mentálhigiénés programba. Az állatok azóta is folyamatosan segítik a gyógyító
munkát ebben az intézményben. A XX. század elején a német dr. R. Pickenbach
megjelentetett egy dolgozatot "A lovassport hatása az emberi szervezetre
címmel". Az Egyesült Államokban a lovasterápia a szabadidő kellemes
eltöltésének egyik formájaként, a nevelés egyik motiváló eszközeként alakult ki
az 1960-as években. Az Észak-Amerikai Lovasterápiás Szövetség (NARHA) – akárcsak
az RDA – 1969-ben alakult meg, hogy beteljesítse a különböző lovasterápiás
csoportok irányításának, tanácsadójának és felügyelőjének szerepét az Egyesült
Államokban, illetve annak szomszédos országaiban.
A lovasterápia
mind német, mind angol nyelvterületen egyre nagyobb tudományos hátteret kapott,
bár a század közepéig főleg mozgásterápiának tekintették, a terápiás lovaglás
gyógypedagógiai szemlélete csak a hatvanas években kezdett tért hódítani.
Magyarországi helyzet
Hazánkban a közvélemény
előtt szinte ismeretlen fogalom az állatokkal segített terápia. Ez szomorú,
hiszen a módszerben rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak annál, hogy csak a
gyógyító, nevelő szakma képviselőinek szűk csoportja foglalkozzon a témával.
A sajtóban
néha előkerül egy-egy adat arról, hogy mennyivel jobbak a házi kedvencet tartó
gazdik életkilátásai, hiszen az állat jelenléte, ragaszkodása, szeretetigénye
csökkenti a stresszt, így segíthet a pszichoszomatikus betegségek
megelőzésében. Amióta megjelentek a kínálatban az ismeretterjesztő televíziós
csatornák, egyszer-kétszer találkozhattunk a képernyőn az állatokkal végzett
segítő tevékenységek bemutatásával: segítő kutyákkal, terápiás lovaglással,
börtönlátogató macskákkal. Úgy gondolom, hogy ez nagyon kevés, főleg ahhoz
képest, ami tőlünk nyugatra folyik.
A hatvanas
években Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is
megalakultak a helyi lovasterápiás szervezetek. Kirajzolódtak a lovasterápia
különböző szakágai, szakkönyvek, folyóiratok jelentek meg ebben a témában. 1974
óta rendszeresen lovasterápiás konferenciákat, legközelebb 2003-ban,
Magyarországon tartják ezt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó eseményt.
Magyarországon
több korábbi elszigetelt kezdeményezést követően 1992-ben jött létre a
Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány. A Nemzeti Lovardában
(Tattersal) indult be szervezett keretek között a gyógylovagoltatás.
Kezdeményezésükre indult meg az első hazai képzési program, mely az ehhez a
tevékenységekhez szükséges gyakorlati és elméleti tudás megszerzésére ad
lehetőséget.
A Magyar Lovasterápia Szövetség rövid története
Az Magyar
Lovasterápia Szövetség (MLTSZ) történeti szálai a Nemzetközi Gyerekmentő
Szolgálat (NGYSZ) irodájába vezetnek vissza, ahol a legkülönbözőbb problémák
orvoslásának reményében egyre több család és gyermekintézmény érdeklődött a
lovasterápia iránt. Az ezt követő kutatómunka során kiderült, hogy
Magyarországon még nincsenek olyan helyszínek, ahol képzett szakemberek,
speciális lóval végeznék ezt az egyre népszerűbb tevékenységet. A felmerülő
igények láttán az NGYSZ megszervezte az első lovasterápiás szakemberképző
tanfolyamot, amihez szakmai segítséget Angliából kért.
Így került sor
1997 novemberében, Hortobágyon az első tanfolyam megrendezésére, ahol az Angol
Lovasterápiás Egyesület (Riding for the Disabled Association – RDA) által
ajánlott és képzett terapeuták tartottak elméleti és gyakorlati oktatást. A
tanfolyam végén megalakult a Magyar Lovasterápia Szövetség, melynek elnökségét
egy évre választották a jelenlévők.