Hippoterápia története		Gyógylovagoltatás területei		Terápiás lovaglás a gyakorlatban
	Terápiás lovaglás és a betegségek		Terápiás lovaglás hatása		Linkek
	email: ildikogal@inbox.com

Miben segít a lovasterápia?

A lovasterápiát neurológiai betegségek, ortopédiai problémák, pszichés zavarok, érzelmi és mentális zavarok, érzékszervi fogyatékosságok esetén alkalmazzák. A lovasterápia a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használja fel gyógyításra, fejlesztésre. A lovasterápia több ágát különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen problémával érkezik a páciens és hogy milyen módon, milyen célkitűzéssel foglalkoznak vele.

Magyarországon a lovasterápia egy viszonylag új, kiegészítő eljárás. Annyi azonban bizonyos, hogy a gyógylovagoltatás fajtáinak meghatározásakor nyugodtan tekinthetjük példának a Nyugat-Európában régóta kialakult rendszerezést. Ennek alapján kétféle irányzatot különböztetünk meg:

1. az egyik “csak” kiegészítő eljárás, amely tudatosan megtervezett, célzott és csak klinikai rehabilitációval lehet eredményes

2. a másik irányzat egy speciálisan kialakított szabadidős tevékenység, melyben egy időben fellépő terápiás hatások kerülnek kihasználásra

Gyógylovagoltatás területei

Kiegészítő eljárás

Szabadidős tevékenység

Szabadidős tevékenység területei

Hippoterápia

Gyógypedagógiai célú ( fejlesztő ) lovaglás és lovastorna

Akadályozottak sportlovaglása

1. A hippoterápia

A hippoterápia mozgásszervi rendellenességek, tartás és mozgási funkciók hibája esetén használatos terápiás eljárás. A hippoterápia során a ló egy “élő gyógyászati segédeszköz”. A kezelést általában hippoterápiás végzettségű gyógytornász vagy szomatopedagógus (mozgásszervi betegekkel foglalkozó gyógypedagógus) végezi. A hippoterápia a neurológia törvényszerűségein alapuló terápia, melyen belül a lónak az emberével hasonló mozgás lefutását és a fellépő háromdimenziós mozgásimpulzusokat használja fel, amelyek a ló hátsó lábából indulnak ki, és futnak végig előre a ló gerincén, amihez a lovas a medencéjével kapcsolódik. Ez olyan tartási és egyensúlyreakciókat vált ki a lovasból, amelyek egészséges járás esetén automatikusan kiváltódnak. A ló mozgását filmes analízissel és EMG-vel vizsgálva kiderült, hogy az olyan szinuszhullámot ír le, melynek alapján elmondható, hogy mozgásképe egyezik az ember járásképével.

Éppen ezért a szakemberek a hippoterápiát főként neurológiai betegségek és ortopédiai korképek esetében javasolják. A kezelés során javul a résztvevő személy tartása, ízületi mozgékonysága erősödik, nyúlik az izomzata, fejlődik az érzékelése, javul az egyensúlyérzéke és mozgáskoordinációja. A folyamat úgy megy végbe, hogy a ló hátsó lábainak és medencéjének mozgása áttevődve a lovasra olyan tartási reakciókat vált ki, melyek járáskor automatikusan kiváltódnak. A központi idegrendszer így megkapja azokat az ingereket, amelyek járáskor alakulnának ki.

A lovon való ülés széles, nyitottabb ülést követel meg az embertől. Központi idegrendszer sérülteknél, bizonyos fejlődési rendellenességeknél az ún. spasztikus, azaz görcsös testtartásért felelős izmok, így a combközelítő izmok, görcsös, merev tartása nehezíti a járást. A lovaglóülés ezeket az izmokat passzívan kényszeríti a helyes tartásba, lazítja, nyújta őket, mivel a lovon való megmaradáshoz kifelé fordított lábtartás szükséges. A nyújtó és lazító gyakorlatok a gyógytornásszal végzett mozgásterápiának is részei. A lovaglás előtt is szükséges egyfajta előtornáztatás.

2. Gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglás

A gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglást és a lovastornát a szakemberek elsősorban pszichés problémák, kommunikációs, viselkedésbeli, tanulási zavarok, valamint értelmi fogyatékosság, autizmus esetén javasolják. Lehet egyéni vagy csoportos foglalkozás lovasterapeuta végzettségű gyógypedagógus vagy pszichológus vezetésével. Itt a ló mindhárom jármódját igénybe vesszük a kezelések alatt, a résztvevők nyereggel, szőrén vagy voltizshevederrel is lovagolhatnak. Voltizsálás során a paciensek tornagyakorlatokat sajátítanak el álló, illetve járó lovon. A gyógypedagógiai lovaglás során az ember-ló együttműködése eredményeképpen létrejövő pszichológiai értékek kerülnek előtérbe az egyén fejlesztése érdekében. A terápia során a legfontosabb a lóval való közvetlen kontaktus, a testének a melege, puhasága, járásának ringatása, melyek segítenek kikapcsolni a káros külső és belső ingereket. Ezt a közelséget játékos gyakorlatokkal, különféle utasításokkal lehet elérni, pl. “Nyúlj fel a labdáért!”, “Nézd meg a fülét!”. A ló közelségének pozitív hatása miatt a kezelések nemcsak lovaglásból, hanem foglalkozások előtti/utáni simogatásokból, lóápolásból is állnak. Ez azért is fontos, hogy a gyerekek ráhangolódhassanak a rájuk váró feladatra. A gyermekek általában nem félnek a lótól, esetleg kezdetben a magasságtól és a mozgástól, de ez gyorsan oldódik és egyre magabiztosabbak, bátrabbak lesznek, határozottságuk, felelősségérzetük nő, csakúgy mint egészséges társaiknak. A terápia szerves része a ló gondozása, ápolása, ami komoly pedagógiai hatást vált ki, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét.

3. Akadályozottak sportlovaglása

Akadályozottak sportlovaglása (parasport), a gyógylovaglás ezen ága a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését, valamint sportolási lehetőség kiszélesítését célozza meg. Akik - főként a terápiás kezelés eredményeképpen - képessé válnak valamely lovassport űzésére, akár egymással, akár egészséges társaikkal is összemérhetik tudásukat, természetesen kompenzatorikus segédeszközök, pl. kétujjas kesztyűk, biztonsági kapaszkodók, megemelt kápájú, görgőkkel, csatokkal ellátott nyergek segítségével, amik megteremtik nemcsak a versenysport, hanem a szabadidősport és a fogathajtás lehetőségét is. Az akadályozottak sportlovaglásának a szabadidő kellemes eltöltése mellett tehát társadalomintegrációs szerepe is van.